2010-06-20 09:13:37

2010-06-19 06:40:34 Lakat T. Károly

Semmit nem utálok jobban a futballban, mint az utólagos okoskodást, amikor valaki a meccs ismeretében tudatában hangoztatja úton-útfélen, hogy ő ezt tudta, meg amikor a 11-es vagy bemegy, vagy kimarad, ország-világnak kürtöli, hogy ő ezt bizony előre megérezte…
Az események megtörténte előtti véleményalkotás az igazán hiteles, minden, ami utólag hangzik el – okoskodás.
A mérkőzés szünetében a magabiztosan és nagyon jól is játszó Szlovénia 2-0-as vezetésénél én például legfeljebb valami olyasmit éreztem, hogy ácsi, ennek még nincs vége, de azt nagy összegben nem mertem volna lefogadni, hogy az amerikaiak nemhogy felállnak és egyenlítenek, hanem kis híján a győzelmet is megszerzik. (Voltaképpen meg is szerezték, hiszen rúgtak egy tökéletesen szabályosnak látszó harmadik gólt is, a világon egyedül a bíró tudja, hogy miért nem adta meg, bár a szuperlassítások korában még ezzel is óvatosabb lennék, a végén még kiderül, hogy neki volt igaza…).
A szlovén csapat a második félidőben egy kicsit olyan volt, mint amilyen a magyar szokott lenni, ezek után még merje valaki azt mondani, hogy ilyen meccset 2-0-ról csak mi tudunk döntetlenre lehozni, ráadásul úgy, hogy a végén örülhetünk, hogy nem kaptunk ki.
Egy félidőn át csak a szlovén, egy félidőn át csak az amerikai válogatott volt a pályán, mit mondjak furcsa meccs volt, ha minden fordítva történik, az amcsik vezetnek 2-0-ra félidőben, s a szlovének játsszák azt szünet után, mint amit játszottak az 1. és a 45. perc között, és egyenlítenek, akkor most mindenki Szlovéniát sajnálná… (Örök tanulság: nem mindegy, hogy egy csapat az első, vagy a második félidőben játssza ugyanazt a nagyon jó, aztán meg nagyon rossz játékot!).
Így viszont mindenkit sajnálni lehet, Szlovéniát a 2-0-ról majdnem elbukott meccsért, a tényszerűen elveszített két ponttért, az amerikaiakat a meg nem adott harmadik góljukért.
Csak a semleges nézőket nem kell sajnálni semmiért, hiszen ahhoz képes, hogy ez nem a vb-csúcsrangadója volt egy izgalmas, érdekes, fordulatos, változatos meccset láttak telis-teli mini- és maxi-drámákkal.
Úgy fest: a „kicsik” is kint vannak már a vb-n!

A MÉRKŐZÉS OSZTÁLYZATA: 6

A MÉRKŐZÉS LEGJOBBJA: Michael Bradley (az amerikaiak szövetségi kapitányának a fia)

SZEMÉLYES KEDVENCEM: Elvis Presley: Love Me Tender

2010-06-19 06:40:34 Lakat T. Károly

Semmit nem utálok jobban a futballban, mint az utólagos okoskodást, amikor valaki a meccs ismeretében tudatában hangoztatja úton-útfélen, hogy ő ezt tudta, meg amikor a 11-es vagy bemegy, vagy kimarad, ország-világnak kürtöli, hogy ő ezt bizony előre megérezte…
Az események megtörténte előtti véleményalkotás az igazán hiteles, minden, ami utólag hangzik el – okoskodás.
A mérkőzés szünetében a magabiztosan és nagyon jól is játszó Szlovénia 2-0-as vezetésénél én például legfeljebb valami olyasmit éreztem, hogy ácsi, ennek még nincs vége, de azt nagy összegben nem mertem volna lefogadni, hogy az amerikaiak nemhogy felállnak és egyenlítenek, hanem kis híján a győzelmet is megszerzik. (Voltaképpen meg is szerezték, hiszen rúgtak egy tökéletesen szabályosnak látszó harmadik gólt is, a világon egyedül a bíró tudja, hogy miért nem adta meg, bár a szuperlassítások korában még ezzel is óvatosabb lennék, a végén még kiderül, hogy neki volt igaza…).
A szlovén csapat a második félidőben egy kicsit olyan volt, mint amilyen a magyar szokott lenni, ezek után még merje valaki azt mondani, hogy ilyen meccset 2-0-ról csak mi tudunk döntetlenre lehozni, ráadásul úgy, hogy a végén örülhetünk, hogy nem kaptunk ki.
Egy félidőn át csak a szlovén, egy félidőn át csak az amerikai válogatott volt a pályán, mit mondjak furcsa meccs volt, ha minden fordítva történik, az amcsik vezetnek 2-0-ra félidőben, s a szlovének játsszák azt szünet után, mint amit játszottak az 1. és a 45. perc között, és egyenlítenek, akkor most mindenki Szlovéniát sajnálná… (Örök tanulság: nem mindegy, hogy egy csapat az első, vagy a második félidőben játssza ugyanazt a nagyon jó, aztán meg nagyon rossz játékot!).
Így viszont mindenkit sajnálni lehet, Szlovéniát a 2-0-ról majdnem elbukott meccsért, a tényszerűen elveszített két ponttért, az amerikaiakat a meg nem adott harmadik góljukért.
Csak a semleges nézőket nem kell sajnálni semmiért, hiszen ahhoz képes, hogy ez nem a vb-csúcsrangadója volt egy izgalmas, érdekes, fordulatos, változatos meccset láttak telis-teli mini- és maxi-drámákkal.
Úgy fest: a „kicsik” is kint vannak már a vb-n!

A MÉRKŐZÉS OSZTÁLYZATA: 6

A MÉRKŐZÉS LEGJOBBJA: Michael Bradley (az amerikaiak szövetségi kapitányának a fia)

SZEMÉLYES KEDVENCEM: Elvis Presley: Love Me Tender

2010-06-19 06:40:34 Lakat T. Károly

Semmit nem utálok jobban a futballban, mint az utólagos okoskodást, amikor valaki a meccs ismeretében tudatában hangoztatja úton-útfélen, hogy ő ezt tudta, meg amikor a 11-es vagy bemegy, vagy kimarad, ország-világnak kürtöli, hogy ő ezt bizony előre megérezte…
Az események megtörténte előtti véleményalkotás az igazán hiteles, minden, ami utólag hangzik el – okoskodás.
A mérkőzés szünetében a magabiztosan és nagyon jól is játszó Szlovénia 2-0-as vezetésénél én például legfeljebb valami olyasmit éreztem, hogy ácsi, ennek még nincs vége, de azt nagy összegben nem mertem volna lefogadni, hogy az amerikaiak nemhogy felállnak és egyenlítenek, hanem kis híján a győzelmet is megszerzik. (Voltaképpen meg is szerezték, hiszen rúgtak egy tökéletesen szabályosnak látszó harmadik gólt is, a világon egyedül a bíró tudja, hogy miért nem adta meg, bár a szuperlassítások korában még ezzel is óvatosabb lennék, a végén még kiderül, hogy neki volt igaza…).
A szlovén csapat a második félidőben egy kicsit olyan volt, mint amilyen a magyar szokott lenni, ezek után még merje valaki azt mondani, hogy ilyen meccset 2-0-ról csak mi tudunk döntetlenre lehozni, ráadásul úgy, hogy a végén örülhetünk, hogy nem kaptunk ki.
Egy félidőn át csak a szlovén, egy félidőn át csak az amerikai válogatott volt a pályán, mit mondjak furcsa meccs volt, ha minden fordítva történik, az amcsik vezetnek 2-0-ra félidőben, s a szlovének játsszák azt szünet után, mint amit játszottak az 1. és a 45. perc között, és egyenlítenek, akkor most mindenki Szlovéniát sajnálná… (Örök tanulság: nem mindegy, hogy egy csapat az első, vagy a második félidőben játssza ugyanazt a nagyon jó, aztán meg nagyon rossz játékot!).
Így viszont mindenkit sajnálni lehet, Szlovéniát a 2-0-ról majdnem elbukott meccsért, a tényszerűen elveszített két ponttért, az amerikaiakat a meg nem adott harmadik góljukért.
Csak a semleges nézőket nem kell sajnálni semmiért, hiszen ahhoz képes, hogy ez nem a vb-csúcsrangadója volt egy izgalmas, érdekes, fordulatos, változatos meccset láttak telis-teli mini- és maxi-drámákkal.
Úgy fest: a „kicsik” is kint vannak már a vb-n!

A MÉRKŐZÉS OSZTÁLYZATA: 6

A MÉRKŐZÉS LEGJOBBJA: Michael Bradley (az amerikaiak szövetségi kapitányának a fia)

SZEMÉLYES KEDVENCEM: Elvis Presley: Love Me Tender

2010-06-19 06:40:34 Lakat T. Károly

Semmit nem utálok jobban a futballban, mint az utólagos okoskodást, amikor valaki a meccs ismeretében tudatában hangoztatja úton-útfélen, hogy ő ezt tudta, meg amikor a 11-es vagy bemegy, vagy kimarad, ország-világnak kürtöli, hogy ő ezt bizony előre megérezte…
Az események megtörténte előtti véleményalkotás az igazán hiteles, minden, ami utólag hangzik el – okoskodás.
A mérkőzés szünetében a magabiztosan és nagyon jól is játszó Szlovénia 2-0-as vezetésénél én például legfeljebb valami olyasmit éreztem, hogy ácsi, ennek még nincs vége, de azt nagy összegben nem mertem volna lefogadni, hogy az amerikaiak nemhogy felállnak és egyenlítenek, hanem kis híján a győzelmet is megszerzik. (Voltaképpen meg is szerezték, hiszen rúgtak egy tökéletesen szabályosnak látszó harmadik gólt is, a világon egyedül a bíró tudja, hogy miért nem adta meg, bár a szuperlassítások korában még ezzel is óvatosabb lennék, a végén még kiderül, hogy neki volt igaza…).
A szlovén csapat a második félidőben egy kicsit olyan volt, mint amilyen a magyar szokott lenni, ezek után még merje valaki azt mondani, hogy ilyen meccset 2-0-ról csak mi tudunk döntetlenre lehozni, ráadásul úgy, hogy a végén örülhetünk, hogy nem kaptunk ki.
Egy félidőn át csak a szlovén, egy félidőn át csak az amerikai válogatott volt a pályán, mit mondjak furcsa meccs volt, ha minden fordítva történik, az amcsik vezetnek 2-0-ra félidőben, s a szlovének játsszák azt szünet után, mint amit játszottak az 1. és a 45. perc között, és egyenlítenek, akkor most mindenki Szlovéniát sajnálná… (Örök tanulság: nem mindegy, hogy egy csapat az első, vagy a második félidőben játssza ugyanazt a nagyon jó, aztán meg nagyon rossz játékot!).
Így viszont mindenkit sajnálni lehet, Szlovéniát a 2-0-ról majdnem elbukott meccsért, a tényszerűen elveszített két ponttért, az amerikaiakat a meg nem adott harmadik góljukért.
Csak a semleges nézőket nem kell sajnálni semmiért, hiszen ahhoz képes, hogy ez nem a vb-csúcsrangadója volt egy izgalmas, érdekes, fordulatos, változatos meccset láttak telis-teli mini- és maxi-drámákkal.
Úgy fest: a „kicsik” is kint vannak már a vb-n!

A MÉRKŐZÉS OSZTÁLYZATA: 6

A MÉRKŐZÉS LEGJOBBJA: Michael Bradley (az amerikaiak szövetségi kapitányának a fia)

SZEMÉLYES KEDVENCEM: Elvis Presley: Love Me Tender

2010-06-19 06:40:34 Lakat T. Károly

Semmit nem utálok jobban a futballban, mint az utólagos okoskodást, amikor valaki a meccs ismeretében tudatában hangoztatja úton-útfélen, hogy ő ezt tudta, meg amikor a 11-es vagy bemegy, vagy kimarad, ország-világnak kürtöli, hogy ő ezt bizony előre megérezte…
Az események megtörténte előtti véleményalkotás az igazán hiteles, minden, ami utólag hangzik el – okoskodás.
A mérkőzés szünetében a magabiztosan és nagyon jól is játszó Szlovénia 2-0-as vezetésénél én például legfeljebb valami olyasmit éreztem, hogy ácsi, ennek még nincs vége, de azt nagy összegben nem mertem volna lefogadni, hogy az amerikaiak nemhogy felállnak és egyenlítenek, hanem kis híján a győzelmet is megszerzik. (Voltaképpen meg is szerezték, hiszen rúgtak egy tökéletesen szabályosnak látszó harmadik gólt is, a világon egyedül a bíró tudja, hogy miért nem adta meg, bár a szuperlassítások korában még ezzel is óvatosabb lennék, a végén még kiderül, hogy neki volt igaza…).
A szlovén csapat a második félidőben egy kicsit olyan volt, mint amilyen a magyar szokott lenni, ezek után még merje valaki azt mondani, hogy ilyen meccset 2-0-ról csak mi tudunk döntetlenre lehozni, ráadásul úgy, hogy a végén örülhetünk, hogy nem kaptunk ki.
Egy félidőn át csak a szlovén, egy félidőn át csak az amerikai válogatott volt a pályán, mit mondjak furcsa meccs volt, ha minden fordítva történik, az amcsik vezetnek 2-0-ra félidőben, s a szlovének játsszák azt szünet után, mint amit játszottak az 1. és a 45. perc között, és egyenlítenek, akkor most mindenki Szlovéniát sajnálná… (Örök tanulság: nem mindegy, hogy egy csapat az első, vagy a második félidőben játssza ugyanazt a nagyon jó, aztán meg nagyon rossz játékot!).
Így viszont mindenkit sajnálni lehet, Szlovéniát a 2-0-ról majdnem elbukott meccsért, a tényszerűen elveszített két ponttért, az amerikaiakat a meg nem adott harmadik góljukért.
Csak a semleges nézőket nem kell sajnálni semmiért, hiszen ahhoz képes, hogy ez nem a vb-csúcsrangadója volt egy izgalmas, érdekes, fordulatos, változatos meccset láttak telis-teli mini- és maxi-drámákkal.
Úgy fest: a „kicsik” is kint vannak már a vb-n!

A MÉRKŐZÉS OSZTÁLYZATA: 6

A MÉRKŐZÉS LEGJOBBJA: Michael Bradley (az amerikaiak szövetségi kapitányának a fia)

SZEMÉLYES KEDVENCEM: Elvis Presley: Love Me Tender

2010-06-19 06:40:34 Lakat T. Károly

Semmit nem utálok jobban a futballban, mint az utólagos okoskodást, amikor valaki a meccs ismeretében tudatában hangoztatja úton-útfélen, hogy ő ezt tudta, meg amikor a 11-es vagy bemegy, vagy kimarad, ország-világnak kürtöli, hogy ő ezt bizony előre megérezte…
Az események megtörténte előtti véleményalkotás az igazán hiteles, minden, ami utólag hangzik el – okoskodás.
A mérkőzés szünetében a magabiztosan és nagyon jól is játszó Szlovénia 2-0-as vezetésénél én például legfeljebb valami olyasmit éreztem, hogy ácsi, ennek még nincs vége, de azt nagy összegben nem mertem volna lefogadni, hogy az amerikaiak nemhogy felállnak és egyenlítenek, hanem kis híján a győzelmet is megszerzik. (Voltaképpen meg is szerezték, hiszen rúgtak egy tökéletesen szabályosnak látszó harmadik gólt is, a világon egyedül a bíró tudja, hogy miért nem adta meg, bár a szuperlassítások korában még ezzel is óvatosabb lennék, a végén még kiderül, hogy neki volt igaza…).
A szlovén csapat a második félidőben egy kicsit olyan volt, mint amilyen a magyar szokott lenni, ezek után még merje valaki azt mondani, hogy ilyen meccset 2-0-ról csak mi tudunk döntetlenre lehozni, ráadásul úgy, hogy a végén örülhetünk, hogy nem kaptunk ki.
Egy félidőn át csak a szlovén, egy félidőn át csak az amerikai válogatott volt a pályán, mit mondjak furcsa meccs volt, ha minden fordítva történik, az amcsik vezetnek 2-0-ra félidőben, s a szlovének játsszák azt szünet után, mint amit játszottak az 1. és a 45. perc között, és egyenlítenek, akkor most mindenki Szlovéniát sajnálná… (Örök tanulság: nem mindegy, hogy egy csapat az első, vagy a második félidőben játssza ugyanazt a nagyon jó, aztán meg nagyon rossz játékot!).
Így viszont mindenkit sajnálni lehet, Szlovéniát a 2-0-ról majdnem elbukott meccsért, a tényszerűen elveszített két ponttért, az amerikaiakat a meg nem adott harmadik góljukért.
Csak a semleges nézőket nem kell sajnálni semmiért, hiszen ahhoz képes, hogy ez nem a vb-csúcsrangadója volt egy izgalmas, érdekes, fordulatos, változatos meccset láttak telis-teli mini- és maxi-drámákkal.
Úgy fest: a „kicsik” is kint vannak már a vb-n!

A MÉRKŐZÉS OSZTÁLYZATA: 6

A MÉRKŐZÉS LEGJOBBJA: Michael Bradley (az amerikaiak szövetségi kapitányának a fia)

SZEMÉLYES KEDVENCEM: Elvis Presley: Love Me Tender

2010-06-19 06:40:34 Lakat T. Károly

Semmit nem utálok jobban a futballban, mint az utólagos okoskodást, amikor valaki a meccs ismeretében tudatában hangoztatja úton-útfélen, hogy ő ezt tudta, meg amikor a 11-es vagy bemegy, vagy kimarad, ország-világnak kürtöli, hogy ő ezt bizony előre megérezte…
Az események megtörténte előtti véleményalkotás az igazán hiteles, minden, ami utólag hangzik el – okoskodás.
A mérkőzés szünetében a magabiztosan és nagyon jól is játszó Szlovénia 2-0-as vezetésénél én például legfeljebb valami olyasmit éreztem, hogy ácsi, ennek még nincs vége, de azt nagy összegben nem mertem volna lefogadni, hogy az amerikaiak nemhogy felállnak és egyenlítenek, hanem kis híján a győzelmet is megszerzik. (Voltaképpen meg is szerezték, hiszen rúgtak egy tökéletesen szabályosnak látszó harmadik gólt is, a világon egyedül a bíró tudja, hogy miért nem adta meg, bár a szuperlassítások korában még ezzel is óvatosabb lennék, a végén még kiderül, hogy neki volt igaza…).
A szlovén csapat a második félidőben egy kicsit olyan volt, mint amilyen a magyar szokott lenni, ezek után még merje valaki azt mondani, hogy ilyen meccset 2-0-ról csak mi tudunk döntetlenre lehozni, ráadásul úgy, hogy a végén örülhetünk, hogy nem kaptunk ki.
Egy félidőn át csak a szlovén, egy félidőn át csak az amerikai válogatott volt a pályán, mit mondjak furcsa meccs volt, ha minden fordítva történik, az amcsik vezetnek 2-0-ra félidőben, s a szlovének játsszák azt szünet után, mint amit játszottak az 1. és a 45. perc között, és egyenlítenek, akkor most mindenki Szlovéniát sajnálná… (Örök tanulság: nem mindegy, hogy egy csapat az első, vagy a második félidőben játssza ugyanazt a nagyon jó, aztán meg nagyon rossz játékot!).
Így viszont mindenkit sajnálni lehet, Szlovéniát a 2-0-ról majdnem elbukott meccsért, a tényszerűen elveszített két ponttért, az amerikaiakat a meg nem adott harmadik góljukért.
Csak a semleges nézőket nem kell sajnálni semmiért, hiszen ahhoz képes, hogy ez nem a vb-csúcsrangadója volt egy izgalmas, érdekes, fordulatos, változatos meccset láttak telis-teli mini- és maxi-drámákkal.
Úgy fest: a „kicsik” is kint vannak már a vb-n!

A MÉRKŐZÉS OSZTÁLYZATA: 6

A MÉRKŐZÉS LEGJOBBJA: Michael Bradley (az amerikaiak szövetségi kapitányának a fia)

SZEMÉLYES KEDVENCEM: Elvis Presley: Love Me Tender