2010-03-29 00:01:00 zacher_gabor

Ki ne könnyezné meg, ha egy vadonatúj Honda CRW-t kapna ajándékba?

2010-05-27 10:00:35

Amikor az autójától szabadították meg, a napszemüvegét sajnálta csak, amit a gyerekeitől kapott. A napokban Havas telefonját tulajdonították el, s megszakad a szíve a képekért, videókért, melyeken az unokáit örökítette meg.

2010-07-27 09:00:00 bert

Nem volt egyszerű a dolog, mert pénz nélkül a legjobb üzlet is csak álom. Szóval szerezzük pénzt!Kinéztünk egy szakadt Ladát, amit meg akartunk venni,de az 50eft-os vételárhoz kb 40eFt hiányzott, ami a 90-es éves elején még nem is volt olyan kevés. Szóval elvállaltunk minden melót, amit tudtunk. Autót fényeztünk 10EFt-ért, ami nem is sikerült olyan rosszul.Igaz mi csak előkészítettük a kocsit, de tényleg jól sikerült. Volt egy Wartburg felújításunk is, komplikáltabb volt, főleg, mikor az egyik próbakör alkalmával a motor, úgy elkezdett pörögni, hogy már azt gondoltuk felrobban. Le sem tudtuk állítani, csak úgy, hogy a gyertyapipákat lehúzgáltuk. De a legvégén ez a baj is megoldódott! A pénzünk még így is nagyon kevés volt.Ekkor jött a nagy ötlet. Nagymamám, aki Kalocsa mellett lakott abban az időben tehetősnek számított, mert paprikával üzletelt, ami jó tevékenység volt akkor. Elhatároztuk, hogy elmegyünk hozzá, és kölcsönkérünk tőle pénzt a bulihoz. Emlékszem tél volt, hó és hideg. Nem tudtuk mivel is kellene megtenni azt a 100 km-es utat. Már nem tudom kinek jutott az eszébe, de azt találtuk ki,hogy elkérjük a Ladát, és azzal megyünk a mamához. Csodák csodájára szó nélkül megkaptuk az autót, ami nagy szó, mert olyan 16 évesek lehettünk. Jogsink sem volt, amit persze nem kötöttünk az illető orrára. Volt kb 700 Ft a zsebünkbe, amivel majdnem félig lehetett tankolni a kocsit! Minden ideálisnak tűnt a úthoz! De persze nem volt az....

2010-07-28 12:00:00 bert

Szóval minden adva volt, hogy megvalósítsuk a terveinket! Beültünk az autóba, és elindultunk. Hideg, nyirkos, és havas időnk volt. Első utunk a benzinkútra vezetett volna, ha pár száz méterrel előtte nem adta volna meg magát az autó! Nem igazán tudtuk, mi lehet a baj, talán a benzin, vagy valami más?Minden esetre betoltuk a kútra a kocsit, és bele tankoltuk a 700 forintunkat. Akkor néztük, hogy hűtő sapkája le van csavarva, és teljesen üres a rendszer. A lényeg, hogy egy csepp víz sem volt a hűtőben, amit elfelejtett megemlíteni a tulaj, és persze mi sem ellenőriztük indulás előtt. Ott álltunk megfürödve abban a tudatban, hogy tönkretettük azt a kocsit,amit még meg sem vettünk. Szerencsére az egyik autószerelő ismerősünk a közelben lakott, akit kihívtunk, hogy segítsen nekünk! Valami csoda folytán nem főztük meg a motort, és életre tudta kelteni az verdát. Azután kérdőre is vont minket, mint amikor a kisgyerekeket előveszi a szülő valami csínytevés után! Hogy képzeltük, hogy mi azzal a ronccsal jogsi nélkül elindulunk bárhová is!Szóval rövid úton le lettünk állítva a projectről! Mit volt mit tenni, vissza kellett vinnünk a kocsit, viszont volt egy apró bökkenő! Mivel minden pénzünket beletankoltuk, és nem szerettük volna elveszíteni a befektetésünket, ki kellett találni, mi legyen a benzinünkkel. Kivenni nem akartuk, tehát kézenfekvő volt, hogy kifurikázzuk. Kapóra jött, hogy tél volt, és sok hó volt a földutakon. Innen jött az ötlet, hogy menjünk ki rallyzni a járgánnyal. Így utólag azt mondom, nagy felelőtlenség volt részünkről, mert csak az égiek mentettek meg minket valami nagyobb katasztrófától!Szerencsésen túléltük a kalandot, és visszavittük a kocsit a tulajnak! Ezzel egy időre leálltunk az autó üzletről, de ez csak átmeneti szünet volt, mert tovább fűtött minket az üzleti vénánk!Egy kis idő elteltével újult erővel vetettük magunkat bele az üzleti életbe....

2010-08-03 10:00:00 bert

A megpróbáltatásoknak itt még nem lett vége, mert el is kellett adni a gépet! Persze pont abban az időben hozták azt a rendelkezést, hogy nem lehet a 10 évnél idősebb LADA-t kivinni az országból! Persze a miénk korosabb volt! Most mit csináljunk?Jött az ötlet, és elcseréltük, ha jól emlékszem egy szakadt Opel Rekordra!Nem kell mondjam, hogy az sem volt valami fényes állapotban!Csak azért mentünk bele a cserébe, mert azon a bizonyos telepen, ahol a roncs LADA-t is beszereztük, volt egy németek által otthagyott Rekord, aminek egy kicsit meg volt koccanva az eleje! Persze ezek már mind plusz pénzeket igényeltek. Szóval kölcsön kellett kérni innen-onnan. Nem volt egyszerű,mert egy 17 éves gyereket nem nagyon vettek sehol komolyan. Nagy nehezen összejött a dolog, de ezzel együtt megint egy hatalmas project közepében találtuk magunkat! Nem részletezem,de sikerült valahogy elkészíteni a művet, ami viszonylag jól sikerült! Megint ott tartottunk,hogy el kell adni. Voltunk is piacon vele, de nem volt nagy érdeklődés rá, pedig abban az időben kezdett a nyugati autó piac felfutni. Sajnos nem volt időnk kivárni a jó vevőt, mert a hitelezőinknek vissza kellett már adni a kölcsönöket. Szóval bajban voltunk. Ekkor valami oknál fogva, azt gondolván, hogy jó ötlet, elcseréltük egy fiatalabb LADA-ra, amit gondoltuk, hogy gyorsan eladunk az oroszoknak! Nem így történt, mert már addigra leáldozott a nagy üzletnek! Bajban voltunk,és végső elkeseredettségünkben eladtuk 50 ezer forintért, és egy aranynyakláncért egy kisebbséginek. Mondanom sem kell, hogy ez már addigra töredéke volt a befektetett összegnek. De még ez sem volt elég. Néhány nap múlva megjelentek a rokonokkal a kisebbségiek,hogy az autó tönkrement,és fizessünk neki a javításra. A nyomaték kedvéért egy kést a társam torkához nyomtak. A pénz már nem volt meg, csak a nyaklánc. Szóval megautókáztatták a barátomat, egy zaciig, ahol 30 ezerért bevették a nyakéket. A pénzt elvették tőle,és valahol kirakták az úton! Szegény szüleinknek kellett helytállniuk helyettünk az ismerősök előtt, akik kölcsön adtak nekünk. Nem volt jó érzés, nem csak az anyagi veszteség miatt, hanem az az iszonyatosan sok munka, amit beletettünk is kárba veszett. Ez sajnos a barátságunknak is betett, mert ezután az eset után, nagyon sok évig nem is beszéltünk igazán!

2011-01-25 14:28:38