|
2010-07-16 09:00:00 bert
Ahogy lassan telt az idő, már saját emlékeim is kezdenek előjönni! Emlékszem az óvodában eltöltött csodálatos 4 évemre is! Csak jelzem, hogy év vesztes voltam! Ezért volt a plusz egy év, amit igazából nem bántam, mert nagyon jól éreztem magam! Sosem felejtem el azokat az önfeledt játékokat, amiket műveltünk a homokozóban, és a játszótéren! Az oviban sikerült belezúgnom az egyik óvónőbe is, de nem volt kölcsönös a vonzalom, vagy csak titkolta! Ezt már sajnos soha nem fogom megtudni! Szerettem az óvodai foglalkozásokat, amikor, rajz gyurma, és ehhez hasonló elfoglaltságok voltak.Amit nem igazán tudtam bevenni, az a délutáni csendes pihenő, ahol én voltam a bomlasztó egyén, mivel a mese után soha nem tudtam elaludni! Mindig kitaláltam valami elfoglaltságot magamnak, amit nem igazán értékeltek nevelőim! Csak egyszer fordult elő ,hogy elnyomott az álom! Lehet már nem bírták tovább, és testületileg kaptam valamit a kakaómba, ami teljesen kiütött! Egyébként eme jeles esemény kapcsán, még írásos dicséretet is kaptam! Nagy szó!Amit még utáltam, a különböző jeles eseményeken történő szereplés volt. Amikor anyák napja, vagy télapó ünnepség volt , nem tudtam elég komolyan venni! A betanult verset valamiért nem tudtam átadni a kedves közönségnek. Szegény anyukám már előre rettegett, tudta, hogy nálam mindig balul sül el! Nem tehetek róla, olyan lámpalázas vagyok, hogy egyszerűen elfelejtem a szöveget!Nem ragozom tovább az óvodai élményeimet, csak még egy apró élmény, ami talán kihat a mostani életemre is!Sosem felejtem el, mikor egy szép nyári napon kivonult az óvodai csoportom a parkba játszani, ahol volt néhány vadszilva fa. Na most mi igen nagyon szerettük a fa gyümölcsét, de volt egy apró bökkenő! Nem voltunk elég magasak ahhoz hogy elérjük a termést! Az egyik okos kitalálta, hogy felmászik a fára, amivel még nincs semmi gond, viszont a szilva olyan részen volt, ahol már fára mászva sem volt elérhető! Akkor kitaláltam, hogy segítségül hívva az őseinktől örökölt kreativitást, egy a földön talált féltéglával leverjük a gyümölcsöt! Nem lett volna ezzel semmi gond, de nem számoltunk egy apró tényezővel, a gravitációval! Kedves csoporttársam a fára mászva eldobta a téglát, mi meg a fa alatt várva az égi mannát, meredten néztünk a fára! Na most szilva nem, de a tégla leért a földre egy kis gellert kapva a homlokomon! Nagyon megrázó élmény volt, ami után a dokinál kötöttem ki! Szerencsére nem volt túl nagy a baj, és sebet gyorsan ellátta. Sosem fogom elfelejteni, mikor az óvónéni meglátta a dolgot, és a szerencsétlen kődobálót elkapta, azután jól elporolta a hátsóját!Volt még egy szokásom, reggel az óvodában köszönni kellett, amit ugye szépen elnyújtva ,mint a rétest adtuk elő! Én persze újítottam, mert mindig úgy köszöntem, hogy jóóó reeeggellt kííívánok, a vííszont lááátásra! :)Folyt. köv.
Hozzászólások száma: (0)
|
